A protestáns teológia általában két táborra oszlik: az arminianizmusra és a kálvinizmusra. A kálvinizmus az a teológiai irányvonal, mely a Kálvin János által lefektetett alapokon nyugszik.
A kálvinizmust a Szentírás nagyfokú tisztelete és mély vizsgálata jellemzi, a teológiai következtetéseit egyedül ebből a forrásból meríti. Isten szuverenitására fókuszál, arra, hogy Ő mit tett, mit akar tenni, mi a célja e világgal. A kálvinista teológia szerint a Szentírás az alábbi tanításokat tartalmazza: Isten, az Ő szuverén kegyelméből egyeseket [nem mindenkit] eleve elrendelt az örök életre. Jézus csak ezekért a kiválasztottakért halt meg. Isten a kiválasztottakat életük egy pontján újjászüli és csakis ezen újjászületés után lesz képes az ember Istent választani [és képtelen lesz elutasítani], végül pedig a kiválasztottak számára kiesni e kegyelemből lehetetlen.
Az arminianizmus ezzel szemben azt tanítja, hogy bár Isten eleve elrendel, de nem abszolút értelemben. A jövőbe tekint, látja, hogy az egyén szabad akaratából hogyan dönt, és az alapján választja ki az övéit. Jézus minden egyes emberért meghalt, az ember szabad akaratából, újjászületése előtt képes Istent választani/elutasítani, és a pozitív döntéséből fakadó elnyert kegyelmet elveszítheti.
Alapvetően a kálvinizmus 5 pontját a TULIP angol mozaikszóval írják le:
1. Teljes romlottság [Total Depravity]
2. Feltétel nélküli kiválasztás [Unconditional Election]
3. Korlátozott engesztelés [Limited Atonement]
4. Ellenállhatatlan kegyelem [Irresistible Grace]
5. A szentek állhatatossága [Perseverance of the Saints]
I. Teljes romlottság (az ember teljesen romlott)
Minden ember bűnös, mivel minden ember az első Ádám örököse. Ezért megtérésünk előtt képtelenek vagyunk bármi jót tenni, Istenben hinni (hozzá közeledni), megérteni igazságát, és Őt keresni. Az újjászületése előtt az ember halott a bűneiben, vak és erkölcstelen szívvel él, a bűn és a Sátán foglya, szabadon cselekszik természete szerint, viszont e természete teljesen gonosz.
[Az ember: Halott a bűneiben Gen 2:16-17; János 3:5-7; Ef 2:1-3; Kol 2:13 Vak és erkölcstelen a szíve Gen 6:5; Gen 8:21; Préd 9:3; Jer 17:9; Márk 7:21-23; János 3:19-21; Róma 8:7-8; Ef 4:17-19; Ef 5:8 A bűn és a Sátán foglya János 8:34; János 8:44; Róma 6:20; 2Tim 2:25-26; Tit 3:3; 1János 5:19 Szabadon cselekszik természete szerint, de ez a természete teljesen gonosz Jób 14:4; Máté 7:16-18; Máté 12:33; Márk 7:21-23; Jak 1:13-14]
II. Feltétel nélküli kiválasztás (Isten feltétel nélkül választ ki egyeseket üdvösségre, míg másokat kárhozatra)
Isten szuverén és e szuverenitása úgy nyilvánul meg, hogy mindent előre elrendel és aktívan igazgat [Ef 1:48, Róma 9]. A „mindent” szó szerint értsük: a „véletlent”, az emberek gonosz cselekedeteit, a gonosz lelkek cselekedeteit, az emberek jó cselekedeteit, a jó angyalok cselekedeteit, állatok tetteit, minden teremtett dolog működését stb.
Mi, emberek nem kérdőjelezhetjük meg Isten szuverenitását és döntéseit. Ő az, aki kiválasztja, predestinálja angyalait, tulajdon népét (Izraelt), egyes embereket üdvösségre, másokat pedig kárhozatra. Hogy miért? Istent az Ő kiválasztásában jótetszése, dicsőségének kifejezése, különleges szeretete és eleve elrendelése (előre látása) motiválja. Ez utóbbi a különleges szeretetét és nem azt jelenti, hogy bárkiben bármi jót előre látott volna.
III. Korlátozott engesztelés (Krisztus nem halt meg mindenkiért! Isten némelyeket üdvösségre, míg másokat kárhozatra rendelt)
Akiket üdvösségre választott ki, azok azok, akikért Krisztus életét adta. Ők azok, akikért Krisztus közbenjár és akikért felajánlotta áldozatát. Ez az áldozat hatékony, hogy megigazítson, megváltson és megtisztítson a bűnöktől, hogy kiengesztelje az Atyát és új életet adjon.
Akiket Isten megváltásra rendelt, azok hisznek. Nem zár ki senkit: minden nemzet, társadalmi osztály részesülhet a kegyelemben. Ezért Krisztus megváltó munkáját „mindenkiért” az „egész világért” végezte el. A mindenki/minden szót gyakran használja a görög arra, hogy egy kategória mindegyik vagy sok tagját jelölje, vagy minden társadalmi osztályt, de nem minden egyes embert. A „világ” szó is gyakran a „sok” vagy egy adott kategória minden emberét jelöli, de nem minden embert a világon.
Továbbá Krisztus nem halhatott meg mindenki bűnéért, mert Isten kárhozattal büntet egyeseket, ami igazságtalan lenne, ha Krisztus kiengesztelte volna bűneiket. Mikor valaki azt mondja, “a bűneiket kiengesztelte, de ez az engesztelés nem alkalmazható rájuk hitetlenségük miatt” akkor elfelejti, hogy a hitetlenség is bűn. Isten továbbra is örök haraggal viseltetik a bűnös ember felé, ami az jelenti, hogy ezen haragja nem lett kiengesztelve Jézus.
Krisztus halálának célja továbbá az volt, hogy nyilvánosan megszégyenítse a gonoszt, mindenki felett uralkodjon, helyreállítsa a teremtést és megadja az alapját a valódi evangéliumnak, végül pedig, hogy időlegesen könyörüljön a nem-választottakon.
Isten némelyeket megváltásra rendelt, míg másokat nem 1Krón 17:20-21; Máté 22:14; 1Pt 2:8-9 (lsd “Isten kiválaszt egyéneket üdvösségre”/Isten kiválaszt egyéneket kárhozatra”) A megváltásra rendeltettek azok, akikért Krisztus az életét adta [Ézs 53:10-11; Máté 1:21; János 6:35-40; János 10:3-4, 11, 14-15; ApCsel 20:28; Ef 5:25; Zsid 2:17; Zsid 9:15] Ők azok, akikért Krisztus közbenjár [János 17:1-2; János 17:6-12; János 17:20-21, 24-26; Róma 8:34] Az emberek, akikért közbenjár, ugyanazok, akikért felajánlotta áldozatát [Zsid 7:24-27; Zsid 9:12, 24-28 ]
IV. Ellenállhatatlan kegyelem (Isten kegyelmét nem tudjuk visszautasítani)
A hit, megtérés és bűnbánat Isten ajándékai. Az Atya az Ő igéit az övéi szívébe írta. Az üdvösség kezdete a lelki élet szuverén elültetése egy olyan szívbe, ami addig halott volt, és ami ezáltal új életre támad fel és gyakorolhatja a hitet Az evangélium hirdetését olyan ember utasítja el, akinek nincs még új szíve, Sőt, a kegyelem hirdetését minden esetben elutasítja a meg nem tért ember.
Az Atya az Ő igéit az övéi szívébe írta Jer 31:33; Jer 32:40; Máté 16:15-17; Luk 10:21; János 6:45; 2Kor 4:6 Az üdvösség kezdete a lelki élet szuverén elültetése egy olyan szívbe, ami addig halott volt, és ezáltal új életre támad fel és gyakorolhatja a hitet 1János 5:1; Ezékiel 37:3-6, 11-14; János 1:11-13; János 3:3-8; János 5:21; Ef 2:1-5; Jam 1:18; 1Pt 1:3; 1János 2:29 Az evangélium hirdetését olyan ember utasítja el, akinek nincs még új szíve ApCsel 17:32-33 Sőt, a kegyelem hirdetését minden esetben elutasítja a meg nem tért ember János 10:24-26; János 12:37-40 De vannak olyanok, akiket Isten magához vonz Zsolt 65:4; Zsolt 110:3; János 6:37-40; Róma 9:15
V. A szentek állhatatossága (akik megtérnek egyszer, azok soha el nem veszhetnek)
Amit Isten elkezdett, azt be is fejezi, akiket pedig elhívott és Krisztushoz vonzott, azok nem fognak elveszni. Az, hogy Isten megtartja az övéit, nem független attól, hogy ők a hitben is kitartanak, hiszen Ő az, aki megszentel és megtart minket.
Amit Isten elkezdett, azt be is fejezi Zsolt 138:8; Préd 3:14; Ézs 46:4; Jer 32:40; Róma 11:29; Fil 1:6; 2Tim 4:18 Akiket elhívott és Krisztushoz vonzott nem fognak elveszni János 6:39-40; János 10:27-29; Róma 8:28-31; Róma 8:35-39; Zsid 7:25; Zsid 10:14 Az, hogy Isten megtartja az övéit, nem független attól, hogy ők a hitben is kitartanak 1Kor 6:9-10; Gal 5:19-21; Ef 5:5; Zsid 3:14; Zsid 6:4-6; Zsid 10:26-27; Zsid 12:14; Jel 21:7-8; Jel 22:14-15 Isten az, aki megszentel és megtart bennünket János 15:16; 1Kor 1:30-31; 1Kor 6:11; 1Kor 12:3; 1Kor 15:10; Gal 3:1-6; Ef 2:10; Fil 2:12-13; 1Thessz 5:23-24; Zsid 13:20-21; 1János 2:29; Júdás 1:24-25.