T.U.L.I.P.: mozaikszó, a kálvinizmus 5 pontja: 1. Teljes romlottság (teljes képtelenség a jóra) 2. Feltétel nélküli kiválasztás 3. Korlátozott engesztelés (részleges vagy behatárolt megváltás) 4. Ellenállhatatlan kegyelem 5. A szentek állhatatossága (üdvösségre való megtartatása)
A szentek állhatatossága [Perseverance of the Saints] – a szentek állhatatossága, amit néha még „örök biztonságnak” is szoktak nevezni, az a hitigazság, miszerint akik ténylegesen újjászülettek Isten kegyelméből, megmaradnak hitükben. Örökké keresztények maradnak. Örökké állhatatosak maradnak. Állhatatosak maradnak egészen a halálukig. Állhatatosak maradnak, Isten kegyelméből, és nem saját képességeikből adódóan maradnak hithűek. Az igazi keresztények tehát Krisztusban biztonságot élveznek. Nem tudnak elszakadni. Nem veszthetik el a megváltásukat, üdvösségüket.
1. Idézet: „A szentek állhatatossága azt jelenti hogy mindazok akik ténylegesen újjászülettek, megmaradnak Isten ereje által, és állhatatosak maradnak keresztyénségükben egészen életük végéig, és azok akik mindvégig állhatatosak maradnak, azok azok, akik igazából újjászülettek.” (Grudem, Wayne A. Systematic Theology: An Introduction to Biblical Doctrine)
1. Isten az, aki biztosítja nekünk hitünk (Filippi 1:29) és Ő az, aki tovább munkálja a hitet mibennünk (János 6:28-29).
2. Állhatatosságunk nem azon képességeinken múlik, hogy megtartjuk-e magunkat a hitben, és azon sem múlik, hogy jó vagy rossz dolgokat cselekszünk, vagy hogy tartjuk-e magunkat Istenhez hitünk álltal. Ehelyett állhatatosságunk Isten hűségén múlik, és nem saját hűségünkön Őfelé…Hiszen végsősoron sosem lehetünk teljes mértékben hűségesek e földi életben.
1. Az 1Péter 1:5 azt állítja, hogy a keresztényeknek örökségük van a mennyekben, és azt, hogy minket, keresztényeket, „…Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen áll arra, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben.”
2. Állhatatosak maradunk, de Isten munkája miatt, nem a miénk miatt! Isten véd meg minket és tart meg erejével.
3. Ez az állhatatosság nem azt jelenti azt, hogy a keresztényeknek nincs szabad akaratuk, vagy hogy kényszerítve vannak arra, hogy higgyenek, vagy nem eshetnek vissza. Harcolunk bűneink ellen. Nem élünk tökéletes életet. De Isten örökké hűséges és fenyít minket, mint szerető Atya, és bűnbánatra sarkal, amikor elkanászodunk, ahogy még az újjászületettek is megteszik ezt néha. Boldog vagyok hogy Isten azt mondja: soha nem fog elhagyni minket.
1. Zsidók 13:5 „5Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.””
4. Kiemelten fontos, hogy megértsük: Isten kegyelméből maradunk állhatatosak és nem saját képességünkből. Máskülönben a kegyelem nem kegyelem. Hogy ha megváltásunk saját hűségünkön múlik bármi módon, akkor az azt jelenti, hogy elvesztünk.
1. Néhány ember azt állítja, hogy megmaradhatunk Isten kegyelmében, ha nem tesznek „túl rossz” dolgokat, ha fenntartanak egy bizonyos jó, morális magaviseletet, és tovább hiszünk.
2. Azonban ha bármi olyan miatt „maradunk meg” Isten mellett, amit mi teszünk, akkor a kegyelem megszűnik kegyelemnek lenni.
3. Bárki közületek Isten trónusa előtt állva, ki merné jelenteni, hogy saját érdeméből, saját akaratából, saját maga maradt meg hitében, saját hűsége által? Remélem senki nem így gondolkodik. Bármi hasonló gondolat kérkedés lenne.
5. Néhányan azt állítják hogy hitben kell maradnunk és jóhiszeműnek kell lennünk Isten előtt és nem szabad képmutatást hordozni szívünkben.
1. Mindenesetre emlékezzünk: Isten munkálja hitünk (János 6:28-29). Hiszen ő adta hitünket, (Filippiek 1:29).
2. Ha már az őszinteségnél vagy nyíltságnál tartunk, Isten tökéletes mércét diktál és vár el.
1. 1Péter 1:16, „16mert meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.””
2. Galata 3:10, „10Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.”
1. 5Mózes 27:26, „26Átkozott, aki nem tartja meg ennek a törvénynek az igéit, és nem teljesíti azokat! Az egész nép mondja rá: Ámen!”
3. Hogy ha valaki úgy tartaná, hogy saját jóhiszeműsége egyike azoknak az okoknak amiért Isten előtt állhat és elnyerheti a megváltást, akkor ő a büszkeségére apellál, hiszen a saját szívének jóságában bízik.
4. A jóhiszeműség egyfajta formája a büszkeségnek, hogy ha azt gondoljuk hogy Isten e miatt szeret minket tovább, és vált meg minket.
6. Vannak olyan „keresztény” felekezetek ahol azt tanítják, hogy lehetséges, hogy elveszítsd a megváltásod. Azt tanítják, hogy te tartod fenn a helyed Istennél, úgy, hogy elveihez igazodsz, úgy, hogy nem követsz el bizonyos bűnöket, vagy túl sok bűnt, ragaszkodsz egy szent mintához, és hitben maradsz.
1. De mi ez, ha nem a cselekedetek általi megigazulás egyik formája, ahol a keresztények megváltása saját erőből van elérve?
2. Sokszor kérdeztem keresztényeket, hogy vajon saját érdemüknek tekintik e hitük. Néha azt mondták igen.
1. Újra csak, Filippi 1:29 és János 6:28-29
7. De ez felvet egy problémát. Hogy ha biztonságban vagyunk Krisztusban, annyit vétkezünk amennyit akarunk? Nos, igen és nem. Hadd magyarázzam meg.
1. Mennyit akar egy keresztény vétkezni? A keresztények új teremtések Krisztusban (2Kor 5:17). Az újjászületés, Isten munkája miatt, ellenállni akarnak a bűnnek. Nem azért állnak ellen, hogy megtartsák megváltásuk. Azért állnak ellen a bűnnek mert újjászülettek, mert új teremtések Isten által, mert Isten dolgozik hogy akarjunk és dolgozzunk az Ő érdemére és saját tetszésére.
1. 2Kor 5:17, „17Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.”
2. Filippi 1:6, „6Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára.”
3. Filippi 2:12-13, „2Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, 13mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.”
2. Más részről természetesen mint igaz keresztények, elkerüljük a bűnt, mert Urunk tetszését keressük és dicsőségét kívánjuk, és nem azért hogy ez megváltásban tartson minket. Vizsgáljuk meg ezt.
1. Róma 5:20-6:2 „20Közben pedig eljött a törvény, hogy megnövekedjék a bűn. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; 21hogy amiképpen uralkodott a bűn a halálban, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által. 1Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? 2Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?”
2. Az antinomizmust, a tanítást miszerint mivel biztonságban vagyunk Krisztusban, megengedhető a bűn, megemlíti Pál is ezekben az igehelyekben. Figyeljünk fel arra, hogy azt mondja örök életünk van Krisztusban. Azonnal meg is kérdi a Róma 6:1-ben, hogy akkor megengedhető-e a bűn azért, hogy Isten kegyelme növekedjen? De természetesen nem. Miért? Mert meghaltunk a bűnnek, így nem keressük azt.
3. Miért lenne súlyos probléma, ha elveszthetnénk megváltásunk? A kérdésnek akkor van értelme ha van örök biztonság és létezik Krisztus kegyelme.
4. Efezus 1:4-5, „4Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. 5Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint,”
5. Róma 8:29, „29Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött.”
6. 2Thesszalonika 2:13, „13Mi pedig hálával tartozunk Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által.”
3. Isten az örökkévalóságban választott ki minket. Nem lehetünk elveszve. Krisztusnak adattunk.
1. János 6:37-39, „37Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; 38mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. 39Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.”
4. Szóval az örök biztonság, a mindvégig való állhatatosság nincs a bűnhöz kötve.
8. Igehelyek a mindvégig való állhatatosság mellett
1. János 3:16, „16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
1. Figyeljünk arra, hogy Jézus egyenlő az örök élettel, bármi feltétel nélkül. Nincs semmiféle elvárás, mint például „..el ne vesszen, hanem örök élete legyen ha hitben marad” vagy „ha elég jó dolgot cselekszenek” vagy „ha nem csinálnak túl sok rossz dolgot”.
2. Ha van örök életed, de elvesztheted azt, akkor hogy lehet az, hogy soha el nem veszhetsz? Azt jelentené ezen Ige, hogy van örök életed, de talán elkárhozhatsz? Nem ezt mondja Jézus. Azt mondja hogy soha el ne vesszen.
2. János 10:27-29, „27Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. 28Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. 29Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.”
1. Jézus ismét egyenlővé teszi az örök életet a soha el nem veszéssel és ismét nincs semmilyen feltétel, ami az örök életet bármitől is függővé vagy ideiglenessé tenné, legyen az cselekedetünk vagy hitünk.
1. Igen, hinnünk kell, de a hit mindenképp adatik a hívőnek.
1. Filippi 1:29, „29Mert nektek nemcsak az adatott meg Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte,”
2. A hitünk Isten munkája
1. János 6:28-29, „28Ekkor megkérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? 29Jézus ezt felelte nekik: Az az Istennek munkája [cselekedete], hogy higgyetek abban, akit ő küldött.”
2. Szintén vegyük észre János 10:27-29-ben Jézus azt mondja hogy senki sem ragathatja el bárányait kezéből vagy az Atya kezéből. Képzeljünk el két kezet, egymásba fonódva, erősen tartva, markában tartva a keresztényeket. Emlékezzünk, a keresztények azok akiket kiválasztott „már a világ teremtése előtt hogy szentek és feddhetetlenek legyünk,” (Efézus 1:4). A keresztények akik választottak a megváltásra (2Thesszalonika 2:13), előre elrendelve Isten által (Efézus 1:5,11; Róma 8:29-30).
3. Isten hibát követne el és elvesztené azokat, akiket előre kiválasztott az örökkévalóságban, hogy megmentse őket és odaadja őket a Fiúnak hogy Őbenne biztonságban legyenek?
4. Egyesek mondhatják, hogy kibújhatunk Isten kezéből. De ennek semmi értelme, mivel az ige azt mondja „senki sem”, és nem „senkisem, kivéve téged”. Emellett, „te” egy olyan csoport tagja vagy melynek neve „senki”.
3. János 6:38-40, „38mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. 39Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. 40Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.”
1. Vegyük észre hogy Jézus mit mond. A 38. versben azt mondja, hogy az Atya akaratát jött cselekedni. A 39. versben azt mondja hogy ami az Atya akarata, az az hogy Jézus senkit ne veszítsen el, hanem feltámassza őket az utolsó napon. A 40. versben pedig azt mondja, hogy az Atya akarata az, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, annak örök élete legyen. Azután ismét elmondja hogy feltámasztja őket az utolsó napon. Szóval Jézus azt mondja, hogy az Atya akarata az, hogy Jézus senkit ne veszítsen el azok közül, akit az Atya neki adott és Jézus feltámassza őket az utolsó napon. Az is az Atya akarata, hogy aki hisz Jézusban és Jézus kezében van, annak örök élete van, és Jézus feltámasztja azt az utolsó napon. Hogy ha lehetséges Krisztusnak, hogy elbukjon abban, hogy az Atya akaratát cselekedje azáltal, hogy egyeseket elveszt, akkor az is lehetséges, hogy azoknak akik hisznek és Krisztushoz tartoznak nincs örök életük.
1. Ha a 39. versben az Atya akarata nem mindig teljesül, akkor az Atya akarata a 40. versben szintén nem mindig teljesül! De ez nem lehet, mert aki hisz örök élete van.
2. Nem örök ha nem örök. Másszóval, nem örök ha elveszthető.
2. Ebből nyilvánvaló kell, hogy legyen, hogy senki nem veszhet el, mivel az Atya akarata hogy Jézus ne veszítsen el egyet sem.
3. Ez a megállapodás az Atya és Jézus között van, nem a keresztények és Jézus között. Ez egy egyesség, Jézus hitén alapul, nem a keresztényekén.
4. A megállapodás az Atya és Jézus között van, nem a keresztények és Jézus között. Látható, Jézus azért küldetett az Atyától hogy megváltsa azokat, akiket az Atya neki adott. A szövetség az Atya és a Fiú között van, nem a Fiú és az emberek között. Jézus azt mondta hogy mindenki akit az Atya neki adott, nem fogja elveszteni. Ez az Atya akarata. Ha valaki azt mondja, hogy mégis elveszhet valaki, akkor azt állítja, hogy Jézus elbukott abban, hogy megtegye az Atya akaratát, mert elvesztett egyeseket. Ez azt is jelenti hogy Jézus bűnt követett el, mert nem tudta teljesíteni az Atya akaratát. Ez nem lehet igaz.
4. Örök Szövetség: a Zsidók 13:20 némi világosságot adhat ezzel kapcsolatban.
1. Zsidók 13:20, „20A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát,”
2. Elöszőr, a szövetség egy megegyezés vagy egyezmény két vagy több fél között. A szövetség örök, ami „háromfelű”, a Szentháromság Istenben.
3. Másodszor, azt mondja: „vér”. Ez Krisztus áldozata, ami által megváltattunk.
4. Harmadjára, Jézus azt mondja, megmenteni jött azokat akiket az Atya neki adott. Kik azok? Ők azok akik kiválasztattak az Atya által a Fiú számára:
1. János 17:2, „2mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon.”
5. Szóval úgy tűnik hogy az örök szövetség vére az Atya és a Fiú között köttetett, még a teremtés előtt az Atyával aki odaadja a Fiúnak azokat akiket kiválasztott a megváltásra, hogy a Fiú megválthassa őket. A szövetség örök és nem a hitünkön alapul, hanem Krisztus hitén és képességén hogy megtartsa a törvényt és cselekedje az Atya akaratát. Hiszen Jézus azt mondta János 8:29-ben hogy ő mindig azt cselekszi ami tetsző az Atyának. És mivel az Atya akarata hogy senki ne vesszen el Krisztusban, ezért senki nem tud elveszni Krisztusban.
6. 2Thesszalonika 2:13, „13Mi pedig hálával tartozunk Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által.”
7. János 6:39, „39Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.”
8. János 8:29, „29És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.”
9. János 10:11, „11Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.”
10. Kolossé 2:14, „14Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.”
11. János 17:2, „2mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon.”
12. Róma 6:20, „20Mert amikor a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól.”
13. 1Korintus 2:14, „14A nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.”
14. Róma 3:10-12, „10amint meg van írva: „Nincsen igaz ember egy sem, 11nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. 12Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.”
15. Filippi 1:29, „29Mert nektek nemcsak az adatott meg Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte,”
16. János 6:28-29, „28Ekkor megkérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? 29Jézus ezt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.”
17. János 1:13, „13akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.”
18. 1Péter 1:3, „3Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre,”
9. 1János 2:19, „19Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, megmaradtak volna közöttünk. De nyilvánvalóvá kellett lennie, hogy nem mind közülünk valók.”
1. Ez az utolsó óra, 18. vers (ez utal az egész keresztény érára ahogy Péter említi az Apcsel 2:16-17 és 1Péter 1:20-ban)
1. ApCsel 2:16-17, „16hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: 17„Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak;”
2. 1Péter 1:20, „20Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén megjelent tiértetek,”
2. Sok antikrisztus van. 19-26 versek.
3. Ezért mondja János azt, hogy akik Istentől vannak, megmaradnak, akik pedig nem, azok elhagyják Istent, így nyilvánvalóvá téve, hogy sosem voltak tőle.
1. 1János 2:19, „19Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, megmaradtak volna közöttünk. De nyilvánvalóvá kellett lennie, hogy nem mind közülünk valók.”
4. A kontextus említ antikrisztusokat, de János azt mondja, hogy aki „közülünk való” hitben marad. Az antikrisztusok nem maradnak hitben, mert nem bárányok, és az igazi keresztények nem antikrisztusok.
1. 2Korintus 5:17, „17Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.”
