A predestináció (eleve elrendelés) és a kiválasztás a kálvinista (reformált) teológia egyik leginkább megütközést keltő, mégis leggyönyörűbb, biblikus tanítása. Sokakban él az a téves nézet, hogy Kálvin János „találta fel” e tanítást. Ezzel szemben már Augustinus is bőven írt róla. Bár a fiatal Augustinus még egyfajta arminiánus kiválasztástant vallott és úgy gondolta, hogy Isten eleve elrendelése az Ő előre tudásából fakad, így látja azt, hogy az egyén a jövőben milyen döntéseket fog hozni és ez lesz az alapja Isten kiválasztásának, később azonban érettebb korában az eleve elrendelést Isten autonóm, szuverés és kifürkészhetetlen akaratának tulajdonította. Eszerint Isten, az Ő kegyelméből örök életre választ ki egyeseket, nem mindenkit. [1]

Kálvin ezután rendszerezte, bővebben kifejtette mindazt, amit Pál apostol és a teljes szentírás tanít e témáról, valamint újrafelfedezte és továbbgondolta Augustinus írásait.

Az eleve elrendelés bibliai tanítás. Maga a predestináció szó a görög προορίζω (prooridzó) szóból ered, melynek jelentése “előre meghatároz”, “eleve elhatároz”, “eldönt”. Az Újszövetségben 6 alkalommal fordul elő és Isten üdvtörténeti végzését fejezi ki.[2]

Így tehát az eleve elrendelés az a bibliai tanítás, mely szerint Isten előre elrendeli az események és emberek végkimenetelét, sorsát, hogy azok így teljesítsék be akaratát.

A προορίζω szó minden előfordulásakor azt találjuk az Igében, hogy Isten az, aki előre elrendeli és igazgatja a különböző eseményeket.

  1. “…hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék.” ApCsel 4:28
  2. “Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött.” Róma 8:29
  3. “Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” Róma 8:30
  4. “…hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre.” 1Kor 2:7
  5. “Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint…” Ef 1:5
  6. “Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik;” Ef 1:11

Ezek alapján az Igék alapján levonhatjuk azt a következtetést is, hogy Isten nem csak eseményeket (ApCsel 4:28), hanem embereket is predestinál (Róma 8:30, Efezus 1:5, 1:11)

Vita van azonban az eleve elrendelés természetével kapcsolatban. Kétféle magyarázatot találunk, ha e kérdés után kutatunk:

  1. A nem kálvinista teológia követői úgy vélik, hogy Isten a világ teremtése előtt a jövőbe tekintett, látta, hogy az emberek hogyan döntenek saját, szabad akaratukból a felkínált kegyelem kapcsán, és akik szabad akaratukból Istent választották, azokat választotta ki, pusztán azért, mert ezek az egyének önmaguktól Istent választották. Isten ezesetben pusztán „reagált” az ember szabad döntésére.
  2. A kálvinizmus szerint Isten a világ teremtése előtt kiválasztotta azokat, akiket üdvözíteni akar és eleve elrendelte azt, hogy életük egy pontján üdvözítő hitre jussanak. Enélkül az eleve elrendelés nélkül minden ember kivétel nélkül a pokolba jutna, hiszen természetünk teljes romlottsága kizárja, hogy önmagunktól képesek legyünk Istent választani.

A kiválasztás tana a másik sarokpont e kérdésben. A kiválasztás szó a görög ἐκλέγω (eklegó) [eklektos] szóból ered és 25 alkalommal fordul elő az Újszövetségben. Azokat jelöli, akiket “Isten a tömegből kiemelt magának.”[3] Az, aki a kiválasztást végzi, nem más, mint Isten.

  1. “Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: „Aki velem együtt eszik, az támadt ellenem.” János 13:18
  2. “Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben.” Efezus 1:4
  3. “Kérve kérlek Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra, hogy tartsd meg ezeket előítélet nélkül, és semmit se tégy részrehajlásból.” 1Tim 5:21

A kiválasztás tana kapcsán is vita van a kereszténységen belül azzal kapcsolatban, hogy mi Isten kiválasztásának értelme és célja.

  1. Azok, akik a kálvinizmuson kívül állnak úgy gondolják, hogy Isten kiválasztása nem az egyénekre, hanem a nemzetekre, népekre, emberek csoportjaira vonatkozik és Isten kiválasztása az előrelátásán alapul.
  2. A kálvinizmus szerint egyéneket választ ki az Úr és ha Isten kiválasztja az egyént és eleve elrendeli az üdvösségre, akkor másokkal ezt nem teszi meg.

Azt le kell szögeznünk, hogy az eleve elrendelés tana bár a reformált teológia egyik alapja, mégsem üdvösség kérdése a benne való hit, azonban hangsúlyoznunk kell és sosem szabad szem elől tévesztenünk, hogy biblikus tanítás.

[1] Allan D. Fitzgerald, Augustine through the Ages (Grand Rapids: Eerdmans, 1999), s.v. “Predestination.”
[2] Varga Zsigmond, Újszövetségi görög-magyar szótár
[3] Varga Zsigmond, Újszövetségi görög-magyar szótár

Kapcsolódó anyagok

Dogmatikai és exegetikai alapok

Isten minden embert üdvözíteni akar?

Az eleve elrendelés az a tan, ami kimondja, hogy egyedül Isten az, aki kiválasztja az üdvözülőket, hogy Isten irányítja az okokat, az időt és a megváltás minden körülményét és azt, hogy az Ő kiválasztása nélkül Tovább…