T.U.L.I.P.: mozaikszó, a kálvinizmus 5 pontja: 1. Teljes romlottság (teljes képtelenség a jóra) 2. Feltétel nélküli kiválasztás 3. Korlátozott engesztelés (részleges vagy behatárolt megváltás) 4. Ellenállhatatlan kegyelem 5. A szentek állhatatossága (üdvösségre való megtartatása)
Feltétel nélküli kiválasztás [Unconditional election] Először is, mi a kiválasztás definíciója? A kiválasztás Isten saját, szuverén akaratából történő cselekvése, mely által már a világ teremtése előtt kiválasztotta az emberek egy csoportját egy bizonyos célra. Így tehát a kiválasztás azt jelöli, hogy egy bizonyos célra választattunk.
1. Idézet: „ A kiválasztás ilyen fajta értelmezését hagyományosan „feltétel nélküli kiválasztásnak nevezik. „Feltétel nélküli, mert nem függ semmiben sem attól, hogy Isten mit lát meg bennünk, mely alapján kiválasztana.” (Grudem: Systemathic Theology p. 679)
2. A „feltétel nélküli kiválasztás” tehát Isten szuverén akarata, mely már a világ teremtése előtt megtörtént, mikor is kiválasztotta azokat, akiket megment [Ef 1:4, 2Thessz 2:13]. Ez az üdvösségre való kiválasztás nem valamilyen „előre látott” hiten [Rm 9:16] vagy cselekedeten alapszik [Rm 9:11, 2Tim1:9]. Ez a kiválasztás teljes mértékben isten szuverén döntésén alapszik, melyet az Ő akaratából hajt végre [Ef 1:11]. Isten eleve elrendelte a kiválasztottait, hogy kimutassa rajtuk szeretetét [Jn 3:16, Ef 2:4], az Ő szuverén kegyelme alapján [Gal 1:15], az Ő dicsőségére [Ézs 43:7].
3. Személyválogatás. Néhányan tiltakoznak és elvetik azt a gondolatot, hogy egyeseket Isten feltétel nélkül kiválaszt az üdvösségre, míg másokat hagy elkárhozni. Azt mondják, hogy ezáltal Isten személyválogatóvá válik, viszont a Biblia azt mondja, Ő nem ilyen [Rm 2:11, ApCsel 10:34]
Viszont ez a gondolkodás azt tükrözi, hogy valaki nem ismeri a Biblia szerinti „személyválogatás” fogalmát [Jak 2:1-4]. A személyválogatás, melyet Isten elítél az nem más, minthogy az egyik embert valamilyen minősége alapján [pénze, hatalma stb.] részesítünk előnyben, míg mást elvetünk.
A feltétel nélküli kiválasztás azt jelenti, hogy Isten saját akarata szerint választ egyeseket üdvösségre, nem pedig az ember valamilyen tulajdonsága vagy minősége, sem pedig valamilyen előre látott cselekedet vagy hit alapján.
4. Isten „előrelátása”. Általánosságban, az egyik megközelítése és félreértése ennek a tanításnak az, amikor valaki úgy gondolja, hogy Isten ismeri a jövőt és tudja előre azt, hogy különböző emberek az adott körülményeik között mellette vagy ellene fognak-e dönteni. Ő tehát az alapján választja ki az embereket, hogy mit lát, mit fognak tenni.
Ez a megközelítés több okból is téves.
Először: ez szembemegy Isten azon kijelentésével, miszerint Ő nem személyválogató. Ha Isten valóban az előre látása alapján döntené el, kit üdvözít, az alapján, hogy az egyén hogyan választ, akkor ezekkel az emberekkel Isten kivételezne az ő „minőségük” alapján; a „jó” minőségű emberek azok, akik Őt választják. De Isten maga mondja, hogy ilyet nem tesz [Rm 9:9-11].
Másodszor: ez az elképzelés azt feltételezi, hogy Isten „tanul” azáltal, hogy a jövőbe tekint és nem tudta már a világ teremtése előtt, hogy mi fog történni. Ez az ominiscienciáját [mindentudás] sérti.
Harmadszor: szembemegy a Szentírás azon tanításaival, miszerint senki nem képes Istent magától keresni [Rm 3:10-12], a hitetlen nem értheti a Lélek dolgait [1Kor 2:14], hogy a bűn szolgája [Rm 6:20], hogy a szíve csak gonoszsággal telt [Jer 17:9], elhatalmasodtak rajta bűnei [Ézs 64:6]. Röviden: Isten előrelátásának gondolata szembemegy az ember bűnös állapotával [lsd. Teljes romlottság].
Negyedszer: ezt a gondolatot sok keresztyén félreérti. Úgy gondolják, hogy Isten a jövőbe tekint és arra alapozza kiválasztását, hogy mit lát ott. De az „ismerni” szót a Szentírás ilyen értelemben csak a hívőkre vonatkoztatja. Isten csak a hívőket ismeri, a hitetleneket nem [Jn 10:28-28, Mt 7:22-23, Gal 4:8-9, Jn 5:42].
Az „ismerni” szó a görögben a „ginosko”, az előre kiválasztani a „proginosko” [Rm 8:29, 1Pt 1:20] – nem arra vonatkozik, hogy Isten mit lát meg a jövőben. Jegyezzük meg, hogy a Rm 8:29-30-ban azok az eleve elrendeltek, akiket Isten kiválasztott. Ugyanaz a csoport.
5. A református teológia és a feltétel nélküli kiválasztás kontextusában, a kiválasztás azt tanítja, hogy Isten, mielőtt megteremtette a világot, egyes embereket üdvösségre választott ki [míg másokat kárhozatra – horribile decretum]. Ez a kiválasztása semmiféle előrelátáson nem alapszik, egyedül azon, hogy mi van Istenben – és nem azon, hogy mi van az emberben. Isten választ ki minket üdvösségre azért, mert úgy döntött, így mutatja meg kegyelmét rajtunk és nem azért mert mi azt megérdemelnénk.
